A napjaim mindig más időbeosztás szerint működtek. Majdnem minden nap osztályokba látogattam el, ahol megpróbáltam a gyerekeket rábírni némi angol beszédre és mesélni arról, hogy miért is jó utazni, nyelveket tanulni, önkénteskedni és mi is az az Európai Unió. Minden segítséget megkaptam az előadásokhoz és nagyon élveztem őket. (Szívesen megosztom ezeket az anyagokat bárkivel, akinek hasznára válna a jövőben...nyugodtan írjatok!)
Aztán ahogy teltek múltak a hetek már sem a gyerekek, sem én nem tudtuk, hogy tulajdonképpen ki is vagyok én...Egy lány aki csak bejár ide múlatni az időt? Egy jó beszélgető partner? Egy tanár? Sokáig nem is derült fény minderre, de fölösleges is lett volna boncolgatni a kérdést hiszen nagyon élveztem a mindennapjaimat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése