Az én esetemben kicsit elkéstek a "middle" tréningre való meghívóval és már alig egy hónapom volt hátra a projektből. Sebaj, ha hívtak, én mentem:)
Jó sokat utaztam hiszen az ÉNY-on fekvő Vannes-ból egész Dél-Franciaországig utaztam a csodaszép mediterrán kisvárosba, Sommiéres-be.
Megérkezésem után, teljesen véletlenül egy nagyon kedves magyar lánnyal, Ágival kerültem egy szobába. A hely nagyon kellemes volt és a részvevő önkéntesek szépen gyülekeztek. Azt hiszem nálam már a kezdés is rosszul sült el, megérkezésem után rögtön közöltem: én nem beszélek franciául. Szó se róla, nem örültek nekem. Volt egy olyan érzésem, hogy az ezt követő 3 napban nem én leszek a kedvenc önkéntesük... így is lett...:)
A tréning ismét a már -szerintem- ezerszer megbeszélt kérdésekről szólt, mi több kevésbé izgalmas játékokról. (Meg kell említenem voltak, akik tökéletesen az ellenkezőjét állították a történtekről, ergo minden csak beállítottság kérdése.)
A hihetetlen unalmam ellenére nagyon örülök, hogy részt vettem ezen a kis összeröffenésen is, mert nagyon kedves és jó barátokra találtam a meghívott önkéntesek között.
Ha már nagyon elegünk volt, mi több még szabadidőt is kaptunk, magunk szerveztünk sétákat a városban és szórakoztattuk egymást. Hihetetlen élmény volt írek, moldáviaiak,görögök, örmények, németek, spanyolok, lengyelek és angolok társaságában tölteni ezt három a napot, igazán sokat tanultam tőlük, róluk és még talán magamról is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése