Miután megérkeztem, rá kellett döbbennem, hogy nem csak egy aprócska, hanem egy majdnem 2000 fős iskoláról van szó. A mentorom mindenhol körbevezetett, mindenkinek bemutatott, így a későbbiekben nem volt kellemetlen a találkozás senkivel sem, főleg, hogy én franciául, ők meg angolul nem beszéltek. Nah' ez azért néha adott és a mai napig is ad némi mosolyra okot...
A bemutatást követően megismerkedtem a projektemmel, ami egyetlen egy dolog miatt hangzott csak rosszul: 7:45-kor minden reggel talpon kellett volna már lennem.... A "kellet volnából" adódik, hogy nem így lett...
A projektem lényege ez lett volna tehát: délelőtt és délután az un. "foyer"-ban (közösségi hely a diákoknak) kellett volna Fairtrade termékeket árusítanom és időközönként a diákok kávézójában kisebb-nagyobb kiállításokat szerveznem közérdekű témákról.
Már-már beleéltem magamat a dologba, amikor az első napom délutánján a mentorom közölte (nehézkesen angolul), hogy ő lehet, hogy nem jön többet márciusig, mert mint látom terhes...és valóban: nem jött többé...
Teltek múltak a hetek és én a "Vie scolaire" ("az iskola élete", magyarul egy iroda diákoknak, ahova az ügyes-bajos dolgaikkal jönnek) nevezetű helyen terveztem a kis kiállításaimat, olyan témákról, ami éppen nekem tetszett (Lásd a képeket: Halloween, European Unio).
Ő volt a megmentő: Madame Gobin az igazgatóhelyettes és egyben angol tanár. Innentől bármi történt velem és történik a mai napig, ő az akihez fordulok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése