Nos, üdvözlöm a kedves olvasóközönségemet... (ha egyáltalán lesz ilyen)
Be kell rögtön vallanom, hogy nem vagyok egy nagy blogoló típus, de ha ez az, ami segíthet abban bárkit, hogy kedvet kapjon egy másik ország és kultúra megismeréséhez, ami persze nagyban ennél sokkal többet jelent, akkor íme: blogolni fogok.
Az én EVS tartózkodásom mindenféle tekintetben rendhagyó, ahogyan ezt tapasztalni is fogjátok, de mégis egy nagyon jó példa arra, hogy nem minden úgy működik, ahogy az előre meg ill. le van írva bárhol és mégis életed legjobb idejét töltheted el a saját környezetedtől legeltérőbb helyen.
2008 szeptemberében úgy döntöttem, hogy álmaim országába, Franciaországba szeretnék költözni. A hogyan, a mikor, a miből és a miért kérdésekre csak nehézkes válaszokat tudtam adni. Egy félig befejezett FILOZÓFIA(?!) diplomával a hónom alatt elkezdtem keresgélni az interneten, hogy hogyan juthatnék ki minél egyszerűbben, hamarabb és olcsóbban csak azért mert...
Senki sem segített, senki sem támogatott, ezt fontos leszögeznem. Te, aki olvasol már most sokkal előrébb jársz mint én, anno. Elmentem az egyetemre, bementem a polgármesteri hivatalokba, megkerestem ismerősöket, próbálkoztam ösztöndíjakat keresni. Gondolom nem kell kifejtenem az eredményét...
Ment ez így 3 hónapon át amikor is egy kis koszos irodában valakinek rémlett valami, amit "izé önkéntescserének hívnak, vagy mi". Internet, Mobilitás központi iroda, internet, adatbázis, három levél három magyar szervezetnek és már meg is volt a küldő szervezetem: a Multikultúra Egyesület (http://www.multikultura.hu/).
Volt egy álom városom (nem Párizs), ahol csodák-csodájára, volt is egy fogadó szervezet. Azt ezt követő fél évben kétszer próbáltam meg pályázni, de nagyon-nagyon nem voltak segítőkészek. (Tehát nem kell megijedni, ilyen is van. A hiba az ő rendszerükben van és nem a Te életrajzodban.) Így letettem róla és találomra 50 szimpatikus városba elküldtük a teljesen semleges önéletrajzomat.
Nem is reméltem, de nem is nagyon érdekelt; lesz, ami lesz alapon, vártunk. Pattanásig feszítve a húrt 2010. Május 31-én érkezett egy levél Vannes-ból egy (magyar oktatásirendszer szerint) középiskolából, hogy lenne-e kedvem hozzájuk pályázni... (ugyebár a beadási határidő MÁSNAP volt:)
Na, de miért is ne?! ...sosem a félszegségemről voltam híres:)
Pályázatot elküldtük (MÁSNAP), "megnyertük" (3 HÓNAPPAL KÉSŐBB) és örültünk (AZÓTA RENDÜLETLENÜL).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése