"Az Európai Önkéntes Szolgálat célja a 18-30 év közötti fiatalok önkéntes társadalmi tevékenységekben való részvételének támogatása Európában és azon kívül. Az önkéntes szolgálat ideje alatt a fiatalok intenzív tanulási folyamatnak lesznek részesei, lehetőségük nyílik egy másik ország és kultúra megismerésére, és ezáltal önmaguk, személyiségük fejlesztésére."
Írország és Anglia is már régóta ott szerepelt a "hamarosan megnézem" úti listámon, de azt sohasem gondoltam volna, hogy pont az EVS-em ideje alatt fog valósággá válni. Nos, hogy is történhetett ez...
Az első akadozó pillanatoktól kezdve (mentor nélküliség, projekt kavarodás) megpróbáltam igazán pozitívan és barátságosan hozzáállni a történésekhez körülöttem. Csak remélni mertem, hogy ez mások számára is érzékelhető volt. Nem igazán tudtak -valószínűleg nem is akartak- olyan feladatot adni, amit ne vállaltam volna el örömmel és ez nagyon tetszett nekik.
Talán mindez segített hozzá (kicsit még az angol tudásom is és hogy a gyerekekkel is elég jó kapcsolatba kerültem), hogy az iskola igazgatóhelyettese -aki a teljes nyelvi részlegért is felelős- megkérdezte, hogy lenne -e kedvem harmadik kísérőként vele és egy másik tanárral elkísérni a már egyik általam jól ismert osztályt Plymouth-ba. Örömömet palástolva: igent mondtam. Az angliai útra április elején került sor de aztán alig egy hónap múlva már Dublin felé hajóztunk egy általam kevésbé ismert, különböző osztályokból származó 50 fő csoporttal és másik három angol tanárral.
Angliai kiruccanásunk inkább hasonlított egy iskolai kiránduláshoz, az írországi pedig pusztán egy turisztikai eseményhez. Busszal utaztunk mind a két esetben a kompig Bretagne-on át. Plymuth-ba 6 órán keresztül ringatóztunk a vízen míg Írországba ez egy egész éjszakát vett igénybe. Az én feladatom mind a két csapat koordinálása volt és még mindig az angol nyelven való beszélésnek a promótálása. Ha a tanároknak plusz segítség kellett: ott voltam én, ha valakinek valami baja volt: ott voltam én, ha csak vigyázni kellett a gyerekekre: ott voltam én! ...és szó se róla ezek a feladatok is nagyon tetszettek!!!
Mind a két kiránduláson családoknál voltunk el szállásolva és náluk étkeztünk is. Angliában a gyerekek minden nap délelőtt angol nyelvleckéket kaptak és délután szabad foglalkozást. (Persze mindig a bevásárlóközpontokban kötöttek ki, vásárolva...)
Írországban nem voltak nyelvleckék, sőt jól szervezettség sem (a tanároknak köszönhetően) csak gyönyörű helyek (az íreknek köszönhetően).
Sok beleszólásom nem volt a dolgokba -nem is vágytam rá- de nagyon izgalmas tapasztalat volt mind a két kirándulás és ismét sokat tanultam!
Az én esetemben kicsit elkéstek a "middle" tréningre való meghívóval és már alig egy hónapom volt hátra a projektből. Sebaj, ha hívtak, én mentem:)
Jó sokat utaztam hiszen az ÉNY-on fekvő Vannes-ból egész Dél-Franciaországig utaztam a csodaszép mediterrán kisvárosba, Sommiéres-be.
Megérkezésem után, teljesen véletlenül egy nagyon kedves magyar lánnyal, Ágival kerültem egy szobába. A hely nagyon kellemes volt és a részvevő önkéntesek szépen gyülekeztek. Azt hiszem nálam már a kezdés is rosszul sült el, megérkezésem után rögtön közöltem: én nem beszélek franciául. Szó se róla, nem örültek nekem. Volt egy olyan érzésem, hogy az ezt követő 3 napban nem én leszek a kedvenc önkéntesük... így is lett...:)
A tréning ismét a már -szerintem- ezerszer megbeszélt kérdésekről szólt, mi több kevésbé izgalmas játékokról. (Meg kell említenem voltak, akik tökéletesen az ellenkezőjét állították a történtekről, ergo minden csak beállítottság kérdése.)
A hihetetlen unalmam ellenére nagyon örülök, hogy részt vettem ezen a kis összeröffenésen is, mert nagyon kedves és jó barátokra találtam a meghívott önkéntesek között.
Ha már nagyon elegünk volt, mi több még szabadidőt is kaptunk, magunk szerveztünk sétákat a városban és szórakoztattuk egymást. Hihetetlen élmény volt írek, moldáviaiak,görögök, örmények, németek, spanyolok, lengyelek és angolok társaságában tölteni ezt három a napot, igazán sokat tanultam tőlük, róluk és még talán magamról is...
Bárhogy is alakult, ennél jobban nehezen sikerülhetett volna. Végül igazán interaktív és mozgalmas heteknek néztem elébe, aminek nem túl sok köze volt az eredeti projekthez:
A napjaim mindig más időbeosztás szerint működtek. Majdnem minden nap osztályokba látogattam el, ahol megpróbáltam a gyerekeket rábírni némi angol beszédre és mesélni arról, hogy miért is jó utazni, nyelveket tanulni, önkénteskedni és mi is az az Európai Unió. Minden segítséget megkaptam az előadásokhoz és nagyon élveztem őket. (Szívesen megosztom ezeket az anyagokat bárkivel, akinek hasznára válna a jövőben...nyugodtan írjatok!)
Aztán ahogy teltek múltak a hetek már sem a gyerekek, sem én nem tudtuk, hogy tulajdonképpen ki is vagyok én...Egy lány aki csak bejár ide múlatni az időt? Egy jó beszélgető partner? Egy tanár? Sokáig nem is derült fény minderre, de fölösleges is lett volna boncolgatni a kérdést hiszen nagyon élveztem a mindennapjaimat...
Nos, ez volt szinte az egyetlen egy olyan dolog a fejemben, mielőtt nekivágtam a kalandos francia EVS-ezésemnek, ami kérdéseket vetett fel.
Úgy hiszem, hogy könnyen beilleszkedő kommunikatív ember vagyok és még az élet is eddig ezt bizonyította, de ha már bennem is problémaként merül fel egy ilyesfajta kérdés, akkor elhiszem, hogy bárki aki kevésbé rámenős, nehezen veszi rá magát az elutazásra...
Mint már talán említettem, egy kukkot sem tudván franciául vágtam neki a "nagy útnak"...és be kell vallani, a francia valóban nem egy barátságos nép, ha nem beszéled a nyelvüket...
Félreértések elkerülése végett: nem a francia néppel van a baj, hanem az igencsak esetleges segítőkészségükkel. "Vagy megtanulod magadtól, vagy majd valahogy a fejedbe száll, de beszélned kell franciául!" Valahogy így hangozhatna egy átlagos francia elképzelése minderről.
Természetesen a suli biztosította a nyelvóráimat. Egy kis önkéntesszervezet, akik a Vannes-ba érkező külföldieket próbálják kisebb-nagyobb sikerrel a francia nyelv rejtelmeibe beavatni. Akármennyit ott lehettem, csak rajtam múlt, hogy hány órára járok, zseniális volt! Innentől már csak rám volt bízva, a haladás üteme.
Az iskolában már kicsit nehezebb volt a szituáció. A tanárok nem mindig értették, hogy miért nem vagyok hajlandó franciául beszélni velük, én meg nem mindig értettem, hogy ők miért nem hajlandóak megérteni, hogy a projektem része az, hogy angolul kell beszélnem mindenkivel...
Ez okozott egy-két különös szituációt, de aki meg akarta érteni az meg is értette.
Egy dolog egészen biztos, igazán izgalmas volt felfedezni egy teljesen új nyelvet és napról napra többet érteni abból, amit az emberek az utcán, a boltban vagy az iskolában beszéltek. A francia nyelv gyönyörű (personal opinion:), de mindenki biztosan megtalálja ugyanezt a szépséget egy neki tetsző nyelvben...és persze "élesben" fejlődik az ember a legjobban!
Én csak őszintén javasolni tudom mindenkinek, hogy merészen vágjon bele, nincsen mitől félni és mindig lesz valaki, aki segít!!!
A parlament és a tréning után decemberben visszatértem a jól megszokott kis asztalomhoz és a kicsit nehezen múló napokhoz az iskolába.
Már igazából nem is tudom, hogy miként alakultak a dolgok úgy ahogyan, de egyre inkább el kezdett érdekelni, hogy a tanulók miért is nem beszélnek angolul és miért is nem tudják, hogy hol van az a Magyarország...
...és jött a nagy lehetőség, hogy valóban belekezdjek EVS-es küldetésembe:
Egy-két tanár, főként angolt tanító tanárok megkértek, hogy látogassak el az órájukra és beszéljek Magyarországról és az EVS projektemről. Ez már igazán kellemes feladatnak tűnt és elkezdtem készülődni...
Íme az eredmény nagy vonalakban(:
Ezt a kis "info sheet"-et én állítottam össze a gyerekeknek és mindenkinek adtam belőle egyet, hogy valami valóban megmaradjon bennünk a mi kis országunkról...
A prezentációhoz az internetről válogattam, ez például igen hasznos volt:
http://www.slideboom.com/presentations/308607/HUNGARY-Presentation
Az 55 perces órák minden alkalommal nagyon-nagyon rövidnek tűntek és alig vártam, hogy újból és újból beszélhessek arról, hogy milyen jó is utazni, más különösebbnél különösebb embereket megismerni, megpróbálni elfogadni őket és mindeközben tisztelni és szeretni azt a helyet ahonnan jöttem...
Ahogy teltek a hetek, egyszer csak megérkezett a nemzeti iroda levele: megívó az első "Welcome in France kedves EVS-es gyerekek" tréningre. Nem messze Vannes-től, egy Redon nevű városkában került megrendezésre, 21 EVS-es önkéntessel, november 21-től 27-ig.
Nos, én igencsak jól indítottam: az első napról sikeresen lemaradtam. Ennek az volt az oka, hogy mielőtt Redon-ba utaztam volna, csoportvezetőként részt vettem a Európai Ifjúsági Parlament Bretagne-i ülésén, ez is a projektem része lett.
(Európai Ifjúsági Parlament honlapja: http://www.eypej.org/page.3.692.What-we-do.html)
Az én iskolámból (és még hat másikból) hét diák, csoportokat alakítva, komoly témakörökben (pl.: gazdaság, vidékfejlesztés, kisebbségi jogok) három napon keresztül munkacsoportokat alakítva próbáltak megoldásokat találni az adott témakörökben felmerülő politikai problémákra. Szó se róla, valóban izgalmas volt. (Mellékesen hála az égnek néha még angolul is megszólaltak, mi több az ülés és a rendezvény elnöke egy magyar lány, Anna volt, akit csak ezért a rendezvényért hívtak Franciaországba.)
Íme egy-két kép a kis csapatunkról és a buliról, ahol a mi feladatunk volt Görögországot bemutatni:
Pénteken érkeztünk és egészen vasárnap estig folytak a viták... a skacok meg csak vitáztak, vitáztak és én elfelejtettem, hogy már vasárnap este Redon-ban kellett volna lennem a tréningen...
Hazamentem vasárnap este abban a tudatban, hogy másnap reggel indulok a tréningre, miközben már réges-régen ott kellett volna csücsülnöm a többi önkéntessel az EVS rejtelmeiről csevegve.
...És este lett és reggel...és bekapcsoltam a telefonomat, amin 15 üzenet fogadott: "Hogy jajajajjj hol vagy Katalin??? Hívjuk a rendőrséget?" Gyorsan intézkedtem: ide is, oda is egy-két telefon és máris mindenki nyugodt volt, este 6-ra meg is érkezetem Redon-ba.
A hét menete az alábbiak szerint alakult:
Programme du séminaire à l’arrivée des volontaires européens du 21 au 27 novembre 2010 à Redon
Organisation inter-associative MAPAR – Luciole
1er jour – D
2ème jour – L
3ème jour – Ma
4ème jour – Me
5ème jour – J
6ème jour – V
7 ème jour - S
Dynamique de groupe
découverte personnelle des autres, de l’espace formation
Qui je suis en tant que SVE, qu’est-ce que j’attends de mon SVE (réflexion)
Chanson - energizer
Jeux d’apprentissage du français
Stéréotypes et préjugés : qu’est-ce que c’est, d’où ça vient, comment ça marche
Chanson – energizer
Jeux d’apprentissage du français
Mon projet SVE et mes possibilités d’initiative
Chanson – energizer
Jeux d’apprentissage du français
Gestion des difficultés
Chanson – energizer
Jeux d’apprentissage du français
Foire aux questions
L’après SVE : mes projets
Plan d’action personnel : entre maintenant et l’évaluation à mi-parcours
Evaluation de la formation
Déjeuner - Déjeuner - Déjeuner
Arrivée, accueil des jeunes
Mise en commun de la réflexion
conclusion : valeurs du PEJA, liens entre les valeurs personnelles et celles du PEJA
Attentes par rapport à la formation,
Présentation de la semaine : objectifs et programme
Mise en lien des deux
Droits et devoirs du volontaire, HO, tuteurs, qui fait quoi
Formalités administratives (Axa, titre de séjour, …)
Rallye découverte de Redon
Nos projets : groupes de soutien par les pairs
Echanges avec d’anciens volontaires et tuteurs SVE : café discussion
Découverte de la France : Ateliers :
Le système politique,
l’organisation administrative de la France, le système scolaire, la culture
et entretiens individuels
Instruction civique européenne
Présentation du PEJA
Et
Entretiens individuels
Temps libre
Départ
Apéro bilan de la journée en petits groupes- Dîner
Jeux de connaissance, formalités administratives de la formation
Sortie à Redon
Et / ou entretiens d’urgence
Soirée avec les résidants du foyer
Soirée libre
Soirée bretonne
Soirée auto-organisée
Horaires de travail : 9h00/12h30 - 14h/19h00 avec une pause par demi-journée
Lieu de la formation : MAPAR - Foyer des Jeunes Travailleurs de Redon
Egy biztos amit az EVS-ről tudni lehet az itt megtudtuk és körülbelül 1000 lehetősége volt mindenkinek, hogy elmondja a félelmeit, aggodalmait és problémáit a projektjével vagy bármi mással kapcsolatban. Bárki, akit részleteiben is érdekel bármi ezzel kapcsolatban, várom a kérdéseket!
