Nos, ez volt szinte az egyetlen egy olyan dolog a fejemben, mielőtt nekivágtam a kalandos francia EVS-ezésemnek, ami kérdéseket vetett fel.
Úgy hiszem, hogy könnyen beilleszkedő kommunikatív ember vagyok és még az élet is eddig ezt bizonyította, de ha már bennem is problémaként merül fel egy ilyesfajta kérdés, akkor elhiszem, hogy bárki aki kevésbé rámenős, nehezen veszi rá magát az elutazásra...
Mint már talán említettem, egy kukkot sem tudván franciául vágtam neki a "nagy útnak"...és be kell vallani, a francia valóban nem egy barátságos nép, ha nem beszéled a nyelvüket...
Félreértések elkerülése végett: nem a francia néppel van a baj, hanem az igencsak esetleges segítőkészségükkel. "Vagy megtanulod magadtól, vagy majd valahogy a fejedbe száll, de beszélned kell franciául!" Valahogy így hangozhatna egy átlagos francia elképzelése minderről.
Természetesen a suli biztosította a nyelvóráimat. Egy kis önkéntesszervezet, akik a Vannes-ba érkező külföldieket próbálják kisebb-nagyobb sikerrel a francia nyelv rejtelmeibe beavatni. Akármennyit ott lehettem, csak rajtam múlt, hogy hány órára járok, zseniális volt! Innentől már csak rám volt bízva, a haladás üteme.
Az iskolában már kicsit nehezebb volt a szituáció. A tanárok nem mindig értették, hogy miért nem vagyok hajlandó franciául beszélni velük, én meg nem mindig értettem, hogy ők miért nem hajlandóak megérteni, hogy a projektem része az, hogy angolul kell beszélnem mindenkivel...
Ez okozott egy-két különös szituációt, de aki meg akarta érteni az meg is értette.
Egy dolog egészen biztos, igazán izgalmas volt felfedezni egy teljesen új nyelvet és napról napra többet érteni abból, amit az emberek az utcán, a boltban vagy az iskolában beszéltek. A francia nyelv gyönyörű (personal opinion:), de mindenki biztosan megtalálja ugyanezt a szépséget egy neki tetsző nyelvben...és persze "élesben" fejlődik az ember a legjobban!
Én csak őszintén javasolni tudom mindenkinek, hogy merészen vágjon bele, nincsen mitől félni és mindig lesz valaki, aki segít!!!
